Ért lájkoltok minden szart? KÉTSZER?! TÖBBSZÖR?!
Halálom lesz a fészbuk. Komoly aprításba kezdtem minap, mert felhúzott a sok lúzer (bocs ismerősök!), aki éjjel-nappal a nyomatja a vicces videókat, vicces szövegeket, hülye idézeteket. Jó, nem lenne probléma ezzel egy szál se, ha életembe egyszer látnám őket és azokat, amiket értelmesnek vélek, de nem! Nincs ekkora szerencsém. Az üzenőfalam egy szeméttelep. Kedvem sincs belépni. (Mér kellett egyáltalán regisztrálnom? Hosszú sztori…) A lényeges, számomra értékesebb infók felett meg vagy elsiklok, vagy bosszankodásom közepette kihagyom.
Nemkutya, azpara és társai. Megér egy misét, még ha adom nekik a plusz látogatókat, mert egyszerűen elképedek azon, amikor feltévedek rájuk, muszájból, és látom a számlálón azt a 6-9 ezernyi embert, aki éppen azt olvashatja, böngészi. Gondolnánk elsőre: bejött az élet.
Felőlem csinálják. Lopjanak a társaiktól, de NE érzékeljem a létezésüket. Ekkora szerencsém nincs! Naponta 20-30 bejegyzéssel tele trágyázzák kedves ismerőseim az üzenőfalam, ahova az értelmes megnyilvánulásokat várnám. A legbosszantóbb az egészben, hogy egy-két hétnyi késleltetett fázis idő megfigyelhető. Kedden posztolja ez, másik kedden meg az és a noob baromja mindkettőre nyom egy lájkot, mert tetszett neki, viszont a tetszik gomb lenyomásáról megfeledkezik. Jáj. És ilyenkor igazolódik be az a közmondásféle: új vicc nincs, max. olyan ember, aki még nem hallotta – vagy valami hasonló.
Agyfaszt kapok attól, amikor rápillantok több oldalon ugyanarra a bejegyzés tartalomra és mindkettőnél 1-2000 felett a lájk számlálója, melyből érzékelek 4-7-et állandó jelleggel. Minden 3. posztját úgy olvasom, hogy nem akarom.
Az se megoldás, ha a kedves ismerősömet elrejtetem a brébe, mert nálam az a 225 ismerős tényleg csak olyan, akikkel tartom a kapcsolatot. Általános iskolás haverok közül is csak 2 van ott, holott az osztályban 15-en voltunk. Van olyan, akit vissza se jelöltem. Van olyan, akit visszajelöltem, mert basztatott, de rákövetkező nap klikk a „nem ismerem” gombra, mert nekem olyan ismerős nem kell, akit nem akarok annak tudni.
(És itt jön képbe a keresztkérdés, ami akár egy újabb misét megérne: Miért veszik fel ismerősnek 5-10-szer azt az iskolát, ahova jár? – Érzitek a káoszt a kérdésemben?! Eleve hogyan lehet egy épület személy? WÁÁÁ!)
Egy dologról minden kedves lájkoló elfeledkezik: úgy csináltok bevételt ezeknek a blogoknak, hogy nem is tudtok róla. Amit kidobtok az üzenőfalatokra azt látják az ismerőseitek, amit ha ők is megosztanak, akkor az övüké is és így tovább. A vége pedig egy piramis lesz, melynek nyerte a csúcson tartózkodó blogtulajdonos, aki az ezer éves, viccesnek kititulált képeket és videókat rakja ki újra és újra.
Mit lehet kezdeni egy jól menő bloggal? Kellő látogatottság után megjelennek a hirdetések, amikből részesül a tulaj. Másrészről, ha a szerkesztő elindít egy új blogot, akkor kiteszi az anyablogjára a linket rá és már egyből meg van alapozva a látogatottsága. A legjobb, ha mindezt keresztlinkelésbe csinálja, tehát oda-vissza. Egymást húzzák fel. A spamek is így működnek. Nem kell mind a 3000 embernek vásárolnia viagrát az új címlistáról, de ha már kettő megtette, sikeres volt a vétel. Ennyire egyszerű.
És igen, ti úgy nyúltok a zsebetekbe és adjátok át a képzeletbeli pénzeteket, hogy nem is tudjátok.
A másik az, amikor menőnek vélitek beküldeni az örökségeteket. Tetszik az nektek, hogy 60-an kommentálják, mellé 500-an lájkolják. A tulajdonos pedig hátra dől, mert egy idő után a blog majd önmagát fogja írni. Neki csap a postaládájából kell áttenni posztok formájába a cuccokat és várni arra, hogy a blog.hu vagy a google kifizesse a reklámhirdetésekből befolyt összeg x%-át.
Hát igen. Ez húz fel a legjobban. Vannak oldalak, amik ellen felesleges harcolni. Aláírom. Origós és Indexes cikkeket szoktam közzétenni, de az, hogy egy blog cirka 2-3 hét alatt olyan mértékű látogatószámra tesz szert, amitől eldobom az agyam, mindezt olyan tartalommal, amit másik 5 oldalon megtalálhattok…. Hát az a headshot!
